A két corondraco felbőgött, leszegte a fejét, majd egymásnak rontott. A fejük csontrepesztő csattanással ütközött. A corondracok kétlábú dinoszauruszok voltak. A fejükön koronaszerű csontkinövések meredeztek, amik minden hímnél más volt, mint az embereknél az ujjlenyomat.
A két hím egy jó ideig egymásnak feszült, mire a gyengébbik megadóan felhorkantott. A győztes hátralépett, felszegte fejét és feltrombitált, miközben a vesztes elrohant.
A nőstények köré gyűltek, és csatlakoztak hozzá.
Cody elégedett volt. A nő kikapcsolta a kamerát, és lemászott a magaslesről. Most először sikerült lefilmeznie a corondraco-k párzási rituáléját. Az egyetemen örülni fognak ennek.
Ahogy a Koronásról kapott híreknek is.
A kis sapiosaurus nagyon gyorsan fejlődött. Már a nő hasáig ért. A fején és a karján lévő pihék pedig lassan színes tollakká alakultak. A problémamegoldó képessége és az intelligenciája sokat fejlődött, de kiderült valami amire Cody nem számított.
A nő egyszer bement a sapiosaurus szobájába, és látta, hogy a falra felkarcolta egy fortoceratops elnagyolt képét. Este Koronásnak ott hagyott egy doboz zsírkrétát. Másnap reggel a képet kiszínezve találta.
– Koronás! – kiáltott fel.
Az ifjú sapiosaurus valahol a közelben játszott. Gyakran kihozta John vagy ő a terepmunkákra, és általában nem kóborolt el.
Ha elsőre nem is, de a második felszólításra mindig odajött.
– Koronás! – de az apróság sehol sem volt. A nő úgy érezte, hogy a szíve hevesebben kezd verni. A szavannán nem lehet. A tőle balra elterülő erdő felé fordult. Csak odamehetett.
Koronás tudta, hogy ott ahol van az az Erdő, és hogy Fák alkotják. Beleszimatolt a levegőbe, és érezte a korhadó avar és a virágok illatának keverékét. Hallotta a fákon élő teremtmények hangjait. Továbbment, látta, a levelek alatt bujkáló hatalmas csótányokat és százlábúakat, átsétált egy kidőlt farönk alatt, majd belevetette magát az aljnövényzetbe.
Élvezte. A szíve vadul vert az új érzések hatására. Itt született.
Örömébe felrikkantott, amikor meglátta a tavat. Egy kisebb folyó táplálta, mellette pedig egy vastagtörzsű fa nőtt, amiről liánok lógtak a tó vízébe. A parton egy különös teremtmény állt. Hosszú gazellára emlékeztető lábai voltak. A szája csőrszerű volt, a nyakát pedig a koponyájából kiinduló gallér takarta. A sapiosaurus közelebb lépett a lényhez, és köszöntésképpen feltrillázott. Az állat ránézett, majd felhorkantott. Koronás tudta, hogy el akarja kergetni.
A Koronás hátrálni kezdett, és felugatott. Remélte, hogy Cody az ember, az ő védelmezője hamarosan ide jön. Az állat leszegte a fejét, majd felbőgött.
A lombok közül lecsapott egy árny az állatra. Az sarkon fordult, majd berontott az erdőbe, viszont a titokzatos támadó hoppon maradt. Hasra esett, de feltápászkodott. A vadállat körülnézett. A testét piszkoszöld tollak borították. Az ujjainak végén pedig jókora, hajlott karmok voltak. Kitátotta hosszú, éles fogakkal teli pofáját, és rásziszegett. A sapiosaurus azonnal sarkon fordult, és rohanni kezdett, de a karmos gyilkos a nyomában volt.
Cody, meghalotta Koronás sikolyait és egy olyan hangot, mintha egy kés súrlódott volna a fémen. A nő a hang irányába kezdett el futni. Lebukott egy kidőlt fatörzs alatt. Pontosan belerohant a rémült Koronásba. A nő karjai ösztönösen a fiatal sapiosaurus nyaka köré fonódtak. A farönkre pedig egy ismerős lény ugrott. Egy messoraptor.
A lény fenyegetően felrikoltott, majd a nő elé tett pár lépést. Ember nagyságú lehetett, de Cody tudta, hogy a karmaival képes kibelezni egy embert. A teremtmény széttárta a karjait, felfedve a rajta növő fejlett evezőtollakat. A teremtmény valószínűleg már ismerte az embereket, hisz támadás helyett csak felrikoltott.
Cody csak hátrált, érezte, hogy hangosabban ver a szíve, ahogy Koronásé is, aki a lény felé fordította a fejét és dacosan felugatott. A messoraptor elrugaszkodott, és ugrott. Szinte átrepült a levegőn. A nő hátraugrott, de hirtelen a levegőn átsüvített egy újabb árnyék, ami oldalba kapta a szörnyeteget. A messoraptor a bal oldalán ért földet, a tüdejéből egy dárda állt ki. A fák közül tíz-tizenkét alak közeledett. Sapiosaurusok voltak, csak a kezeikben dárdákat és pányvákat tartottak. A bőrüket kék és piros rajzolatok borították. A fejükön lévő tollak alapján mind hímek voltak. A lények legyező alakzatba álltak, a nőre és Koronásra szegezve fegyvereiket.
A dinoszauruszok vezére előrelépett, aztán Codyra szegezte a fegyverét, majd maga felé intett. Valószínűleg Koronást akarták. A nő nem tudta, hogy mi lesz az ő sorsa, hogy ha odaadja nekik a fiatal dinoszauruszt, ami hozzásimult, és felrikoltott.
Lehet oda kellene adnia ennek a törzsnek?
A hím parancsolóan felugatott, majd megint maga felé mozdította a fegyverét.
Előrelépett, és beleszimatolt a levegőbe, majd felszisszent…
Cody tudta, hogy a sapiosauruszoknál ez az undor jele.
A csapat többi tagja utánozta a hangot, aztán egyenként felvakkantottak, majd sarkon fordultak. Pillanatok múlva Koronás és Cody maradtak csak ott. A nő ekkor jutott lélegzethez, amikor meglátta a messoraptor hulláját és a belőle kiálló dárdát.
A nő berontott a kutatóközpontba. A központ egy félig a földbe süllyesztett bunker volt, távol Ripvilletől és a feldolgozóközponttól. A tetőt zsúpfedél borította. A nő végigsietett a bejáratot az irányítóteremmel összekötő folyosón. Koronás előbb kiúgrott a kezéből. John azonnal megfordult, és felrikkantott.
– Na haza jöttél? – kérdezte. Koronás felugrott, majd felugatott, és lekuporodott. John odalépett a hűtőhöz, és belenyúlt. Egy dobozt vett elő, kinyitotta, és elővett belőle egy fehér kukacot és Koronás felé nyújtotta. A fióka felugrott, és kikapta a férfi kezéből az ízletes falatot. - Eddig azt hittem, hogy olyan mint a kutyám, de most már olyan mintha a gyerekem lenne.
Cody leült egy székre és kifújta magát.
– Valami gond van? – kérdezte John. Felállt, és töltött a nőnek egy pohár vizet. Cody elfogadta, és belekortyolt. John megbizható fickó volt, ha kellett fanatikus. A nő látta, hogy a sapiosaurus épp kinyítja a szobája ajtaját, majd besurran. Nem sokára egy rajzlappal és egy maréknyi zsírkrétával jött ki. Amiket aztán lerakott a földre és rajzolni kezdett.
– Koronás beszökött az erdőbe, amikor a Corondracokkat filmeztem – mondta a nő. – Én utána eredtem. Megtaláltam, de a messorraptor ránk támadt. Egy kicsi hiányzott, hogy ne mi legyünk az ebédje. Felénk ugrott, de ekkor egy dárda még a levegőbe leterítette.
John felhúzta a szemöldökét.
– Egy dárda? – kérdezte.
A nő bólintott, közben ránézett Koronásra, aki éppen rajzolt valamit. Lassan kirajzolódott egy sapiosaurusnak a képe.
– Igen, eszközhasználó sapiosaurusok voltak. Valószínűleg a kontinens északi partvidékéről.
– Ha betévednek az UAP területére, akkor nekik végük… – mondta a férfi, majd aggodalmasan a fiatal sapiosaurus felé nézett. – Koronásra, hogy reagáltak?
– Agresszívan, szerintem nem tekintik maguk közé valónak.
