HTML

Ekhinda gyermekei: A Lázadás

Ekhidna, minden szörnyek ősanyja a görög mitológiában az ókori világ legvisszataszítóbb teremtése. Kétó leánya és Tüphón felesége volt, akitől több gyermeke is született. Arca szépséges nimfa arca volt, de teste kígyóé, és így nyelve is sziszegő kígyó-nyelvként nyúlt ki szájából. Neve viperát jelent. Zeusz megkímélte Ekhidna és szörny gyermekei életét, hogy a jövő hőseinek is akadjon munkája. Ekhidna gyermeke volt a Nemeai oroszlán, Kerberosz, Ladón, a khimaira, a szphinx és a lernéi hidra, a Prométheusz máját marcangoló keselyű, az erümanthoszi vadkan, illetve Phaia, a krommüóni vademse. Másik bolygó, de egy új föld. 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokat eltörölte a Föld színéről egy asztreoida. Egy ismeretlen idegen faj viszont pár száz dinoszauruszt még a katasztrófa előtt elvitt egy másik bolygóra ismeretlen célból. 2156 A Földön élő állatok többsége kipusztult, az emberiség éhezik. Egy kapzsi nagyvállalat felfedezi az Ekhinda bolygót, és ezzel egy kimeríthetetlen húsforrást. A jelen: Egy tudóscsapat felfedezi a bolygón intelligens dinoszauruszok egy elárvult példányát, közben a cég zsoldosai a bolygón fokozzák a vadászatot, ezzel veszélyeztetve az élővilág jövőjét.

Friss topikok

Címkék

6.Milyen érzés a fegyver másik végén állni?

Néma Bob 2011.10.29. 19:27

  Harrigan eldöntötte magában, hogy utál behajtani Ripcitybe. A légpárnásával átsuhant a külső kertvárosi részen. Itt a legtöbb épület dobozszerű barakk volt, csupán néhány családos alkalmazottnak volt saját háza.

Befordult egy utcába, majd áthajtott a kertvárost és a belvárost elválasztó láthatatlan határvonalon.

Ez a város maga a giccs.

Gondolta miközben elhajtott egy viaskodó taurudracokkat ábrázoló, életnagyságú bronzszobor mellett, majd felnézett az egyik feléje tornyosuló kaszinóra, aminek a teteje kupolás volt, és egy ágaskodó hastotitan állt.

A széles sugárutat oldalról járdák határolták, amiken a Nagyvadászt játszó gazdagok sétáltak, oldalukon a pipiskedő, jobb esetben náluk 10-15 évvel fiatalabb, barátnőikkel. A férfi hányni tudott volna a fickókon lévő makulátlan terepszínű ruháktól és a fejükön lévő kalapoktól.

Habár belőlük kapták a fizetésüket. Bekanyarodott balra, majd leállította a járművet egy alacsony, de annál díszesebb épület előtt. A homlokzatán egy dombormű volt. Pár messoraptor elejt egy rostratitant.

Átlépett a kétszárnyú kapun, egy sötét és füstös bárban találta magát. Egy hossz, fekete pult. Egy tucatnyi kerek asztal. A falon lévő szélesvásznú tv-ben pedig egy természetfilm ment. Úgy látta, hogy az oroszlánokról.

Megvonta a vállát, majd a szemeivel egy ismerőst kezdett el keresni. A bárban csupán éjszaka volt élet, napközben csak egy vendége volt.

Azonnal kiszúrta a sarokban gubbasztó férfit. Ahogy közelebb lépett, felfedezte a fickó bal szemét takaró fekete szemtapaszt, és azt is, hogy tolószékben ül.

A bal lábának térden aluli része hiányzott.

– Helló Harrigan – mondta fagyosan, aztán a szájához emelte a whiskey-s üveget és meghúzta.

Harrigan odahúzta az egyik széket és leült a fickóval szembe.

– Régen láttalak Hondo.

A tolószékes balra fordította a fejét és undorodva köpött egyet.

– Mióta beraktak ide díszpintynek, hogy a sztorimmal szórakoztassam a pénzeszsákokat. Remélem jól bánsz a fiaimmal.

Harrigan bólintott.

– Na miért jöttél ide, te szarzsák?

Hondo Harrigan elődje volt a biztonsági és betakarításfelügyelői poszton. Példásan vitte az Ekhindai ügyeket, míg össze nem akadt egy fiatal taurudracoval. A dög leharapta Hondo lábát, Hondo meg szétrobbantotta a dög agyát.

– Tudod volt az a balhé az öbölben.

– Hallottam róla, kicsit beégtetek azzal a leviathosauruszal.

Harrigan intett a pult mögött lévő robotnak. Az automata előretolta dobozszerű testét.

– Egy vodka lesz – mondta Harrigen, majd Hondohoz fordult.- Volt ott más is. Van Wright.

– A dinóbuzi.

Harrigen bólintott. A zsoldosok ösznépileg utálták a fickót.

– Rontja az üzletet – mondta Hondo, majd újra meghúzta az üveget.

A robot kihozta a vízszerű folyadékkal teli poharat. Harrigen egy hajtással lehúzta.

– Van a munkatársa…

– Jó bőr.

Harrigen baltával faragott arcán megjelent egy vigyor.

– Az. Láttam a képét a szélvédőn.

A veterán zsoldos előredőlt.

– Nocsak...

– Egy kölyökkorú sapiosaurus volt.

Hondo hátradőlt, és megdörzsölte az állát.

– Utálom az összes rohadékot. Békésnek látszanak, sőt a közeli hordáikban elég jámborak – köpött egyet. – De az északi dögök. Azok már állítólag lándzsákkal és nyilakkal harcolnak, csapdákat állítanak. A helyedben óvatos lennék. Érzem a csontjaimban, hogy készülnek valamire.

 

A hüllő felemelte rövid, tüskékkel borított fejét, majd beleharapott a közelben lévő cserjébe. Oszlopszerű lábai letiporták a füvet. Hordószerű törzse fel-le emelkedett, ahogy lélegzett. Zöldes pikkelyei megcsillantak a napfényben.

Sawyer elemelte a szeme elől a távcsövet.

Nesze. Öt bevetés, századosi rang után, most én vagyok itt a Hentes, és most két pénzeszsákot kell pesztrálnom.

Sawyer tudta, hogy a dög nem dinoszaurusz, hanem valami krokodilféle, de növényevő.

A fák rejtekében vele még két fickó állt.

Az egyik egy magas, nyurga férfi volt. Kék alapon, sárga virágokkal borított Hawaii inget viselt. Carlson Donston volt. A Donwear elektronikai cég alapítója.

A másik egy napsütötte, kigyúrt alak volt. Markáns állán borosta volt. Andrew Cage, holofilmszínész. Pár olcsó szappanopera sztárja.

– De ronda egy dög – morogta Cage, majd felhúzta a vadászpuskáját.

Te leszel ronda, hogy ha szétkapja a fejed egy golyó, ahogy Bobbynak kaptam szét én a golyóit a seregbe.

– Ez egy aurocuscus.

Donston letérpedelt a földre, és a vállgödrébe rakta a sajátját.

– Steak lesz estére.

– A szem…

Egy árnyék suhant elő a fűböl, nekicsapódott az aurocushus oldalának. A lény megriadt, majd a jobb oldalára dölt.

Egy dárda állt ki a tüdejéből.

A fűből három, struccra emlékeztető lény jött elő. Sapiosauruszok, ismerte fel Sawyer.

De ezeknek a testét kék festés borította.

A kezükben pedig dárdát tartottak.

Az első pedig egy zavarba ejtően emberi cselekedet tett. A szeme alatt egy C alakú sebhely volt. Odalépett a növényevőhöz, és a kőkését a torkához helyezte, majd végighúzta rajta.

– Mi a fasz! – szólalt meg Cage, aztán felhúzta a puskáját, majd lőtt is.

– EMBER!

A hátulsó sapiosaurus felrikoltott, majd holtan esett össze, a hátán egy sebhely. A vezér felnézett, aztán felsikított. A mellette álló lény pedig már el is dobta a dárdáját.

Dogson megtántorodott, ahogy a kőhegy átfúrta a fejét. Cage felpattant, majd felemelte a puskáját!

– Nehogy lőjjön! – kiáltotta Sawyer, majd a bozótba vetette magát, elkapta a férfi karját, és vonszolni kezdte maga után. Ilyen egy szerencsétlent!

A kezében lévő M-42-es gépfegyvert szorosan előretartotta.

Az idegei pattanásig feszültek.

Hallotta, ahogy a sapiosauruszok belevetették magukat a dzsungelbe, hogy a nyomukba eredjenek.

Végigrohantak egy tüskés növényekkel teli bozóton, amikor Cage felordított. Sawyer hátranézett, a száját eltátotta. Cage nyakán egy kisebb kígyó méretű százlábú volt, rágóit mélyen belevájta a férfi nyakába. A teste sárga volt, a hátán vörös foltok.

Toxilopoda.

Sawyer elengedte a fickó vállát, majd beletúrt a hajába. Cage már rángatózott a vérébe került idegméregtől.

A fegyveréhez nyúlt, majd inkább elengedte, és továbbrohant. Már pár mérföldnyire járt, amikor térdre esett, és ekkor hívta Harrigant.

– Haver, a mocskok itt vannak!

A távolból hallatszott Cage ordítása és egy bosszúszomjas sikoly.

Sawyer visszaemlékezett egy öt hónappal ezelőtti esetre. Akkor találkozott először a sapiosauruszokkal.

Akkor ő volt a vadász…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://planetekhinda.blog.hu/api/trackback/id/tr233338636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása