A légpárnás pillanatok alatt kisiklott a feldolgozó kapuján, és ívesen balra kanyarodott. A jármű robusztus volt, terepszínű. A tetején pedig egy jókora sínágyú trónolt, amit egy Simmons nevű fickó kezelt. Magas, tagbaszakadt, fekete bőrű fickó volt. A szemét egy jókora napszemüveg fedte, a szájából pedig egy fogpiszkálót tartott.
Harrigen úgy érezte, hogy felkavarodik a gyomra, ahogy a légpárnás megugrott, majd lesuhant a domboldalon. Hátra pillantott, a másik három jármű szerencsére a nyomában volt, az égen pedig két Raptor repült, egymással egy vonalban.
– Legyező alakzatba – mondta a zsoldos. A láthatáron már feltűnt a hastatitan csorda. Ahogy a leírásokat olvasta ezek a behemótok voltak a bolygó legnagyobb szárazföldi állatai. Hosszú nyakú növényevők voltak, nehéz testüket négy oszlopszerű láb tartotta. A hátukon hatalmas tüskék meredeztek, vastag farkuk végén pedig egy kalapácsszerű csontképződmény volt. 15-20 állatot számolt össze, nem régibben hatoltak be az UAPC területére, elég ritkán lehetett egy példányt is látni. Több tonna steaknek való a földre.
A légpárnások szétválltak, a raptorok pedig előrerepültek. A jobb oldali terepjáró azonnal elindult a csorda utolsó állata felé, ahogy a másik is tette. Harrigen járműve továbbra is előre tartott. Pillanatok múlva már érezte a felhevült hüllők bűzét.
Az egyik óriási állat rémülten felbögött, majd közelebb húzódott a társaihoz. A csorda többi tagja is nyugtalan lett. A Raptorok a hastatitanok felé értek, és elkezdték az infravörös hullámok sugárzását. A teremtmények felbőgtek fájdalmukban, ahogy a számukra hallható hangok eljutottak a fülükbe. Lassan elindultak jobbra, a feldolgozó felé.
- Máskor is legyen ilyen jó napunk – kurjantott fel a terepjáró sofőrje. Majd tolatni kezdett, és elindult a feldolgozó felé. Harrigan elvigyorodott. A Földön is jó volt a fizetése, de meg is kellett érte küzdenie, itt meg... Csupán terelgetnie kellett az állatokat, és a feldolgozott húsért neki is járt prémium. Mire hazatér innen már mehet is nyugdíjba.
Harrigan elvigyorodott erre, és megveregette a srác vállát.
– Simons? – szólt hátra. – A radar jelez valamit?
A fickó kiköpte a szájában lévő fogpiszkálót és megnézte a kezelőfelületen lévő képernyőt.
– Valami közeleg felénk – mondta, majd észak fele nézett. – Északról. A mérete kb. 13-14 méter és gyorsan közeledik.
Harrigan abba az irányba nézett. Nem lehetett egy újabb hastatitan, hisz ahhoz túl kicsi. A láthatáron feltűnő teremtmény olyan volt mint ha Harriman legsötétebb rémálmából tűnt volna elő. Két lábú volt. A hátát fekete páncél borította. A farka úgy himbálódzott mint az ostor. A feje legjobban egy cápáéra emlékeztetett, a szemei felett pedig hátrairányuló, rövid szarvak voltak. Taurudraco-k.
A szörnyeteg futva közeledett a hastatitan csorda felé.
A csorda bal oldalán pedig egy másik, ugyanolyan vadállat bukkant fel, és indult meg a zsákmány felé.
– A Raptorok tűzparancsot kérnek – mondta Simmons.
– És a hasto-k pedig szabaduljanak el, még mit nem! – kiáltotta. – Tereljék be ezeket a dögöket a feldolgozóba. – Intett Larsonnak a sofőrjének. – Mi addig elintézzük a két nyomorult dögöt.
A légpárnás megfordult és elindult a jobb oldali taurudraco felé, a nagyra nőtt hüllő felordított. A hátul haladó légpárnás oldalról közelített felé, a gépágyúnál ülő fickó pedig lőni kezdett, de a ragadozó kitért az útjából. Futni kezdett, előre szegezte a fejét, és egyszerűen felöklelte a járművet. A terepjáró az ütés erejétől az oldalára fordult. A személyzetnek ideje sem volt kimászni, de a nagyra nőtt gyík talpai egyszerűen laposra taposták a járművet. Harrigan járművéhez csatlakozott a másik terepjáró. Felzárkozott mellé.
– Kanyarodj jobbra – kiáltotta oda Larsonnak, majd intett a másik sofőrnek, aki balra tért ki. Ezzel megkerülték a fenevadat, ami felismerve, hogy kelepcébe került, futni kezdett. Simmons ezt használta ki, amint mellé ért a vadállat felé fordította a gépfegyvert, és lőtt. A taurudraco feje egyszerűen szétrobbant a lövések erejétől. A teremtmény az oldalára zuhant. A bal oldali terepjáró egy elegáns pördüléssel kitért az összecsukló test útjából, de nem készült fel a hátulról jövő támadásra.
A taurudraco dühösen felüvöltött, majd erős állkapcsával megragadta a légpárnás hátsó részét, és felkapta, majd elhajította. Pontosan Harriganék felé. A sofőr a gázra lépett, de késő volt. A felé repülő jármű a terepjáró hátsó részét találta el. A gép megpördült a tengelye körül. A bosszú szomjas ragadozó neki rontott Harrigenék járművének. Simmons felé fordította a gépágyút, de a taurudraco gyorsabb volt.
Az állkapcsa megragadta a fickót, majd egyszerűen kikapta a gépágyú mögül. A vadállat bekapta. Harrigan és Laarson kiugrott a terepjáróból, és futásnak eredtek. A szörnyeteg ekkor már a járműnek esett neki.
10 percen keresztül futottak, a végén már ziháltak, amikor elérték a feldolgozó központot, ahol már neki láttak a hastasauruszok leölésének és feldolgozásának.
– Na ide figyeljen maga, faszfej! – kiáltott fel Harrigan, majd rácsapott a szintetikus tölgyfából készült asztalra. Az ütés erejétől megremegtek a ceruzatartóban lévő sárga tollak, de ez az egész akció arra késztette az íróasztal túloldalán ülő Keyfindert, hogy felhúzza a szemöldökét. A férfi hosszúkás arca és alaposan hátranyalt haja Harriganből kihozta az állatot. – Két taurodraco volt. Másodpercek kérdése volt, hogy ne zabálják fel a csordát!
Keyfinder az UAPC helyi képviselője volt. Ő intézte a bolygó exportját és importját, valamint nem kevés üzleti érdekeltsége volt a dzsungelben lévő bizonyos gyümölcsfélékből kisajtolt szesz eladásában.
A fickó felállt, megigazította a sportöltönyét, majd kinézett az irodája nagy ablakán az alatta elterülő Ripville-re. A látképet a T-Rex Casino impozáns vörös homokkőből készült vulkánra emlékeztető épülete uralta.
– De meg lett a hús igaz. Mind a 800 tonna, plusz a melléktermékekből készült műtrágya?
Harrigan, aki ekkora már úgy fújtatott mint a ló bólintott. Nem tudta megszokni, hogy egy ilyen céges senkiházi legyen a feljebbvalója. Egész gyerekkorában, amit egy nyomornegyedben töltött a Britanniai megapoliszban az ilyenek tehénkedtek a szegényeken, az ilyenek tömték meg a zsebüket. Kedve lett volna odavetni egy taurudraco elé. - Nyugodjon meg, valószínűleg lekóborolt északról, de viszont tegyen lakatot az emberei szájára – sandított a zsoldosok főnökére. – Ha azok bejönnek egy tivornyázásra Ripcitybe, és elmesélik a kicseszett sztorit, akkor a sok gazdag vendég elrepül innen, mert ő nekik csak messoraptorokról és Cruerostsaurusoktól kellett tartaniuk.
– Ez még csak a kezdet. Ahogy olvastam a Hastotitanok is északon élnek. Itt valami készül.
– Na ez jó, hogy ha gond van a gyíkokkal, akkor csak egy valakihez fordulhatok. Ahhoz a két ökobolondhoz. Cody Raysom és Jonathan Wright. Tudja az a fickó írta azt a könyvet, hogy mi vagyunk a legveszélyesebb ragadozó, meg ilyenek. Konzultáljon maga velük…
Harrigan hallott már róluk. Egyszer a tengernél a zsoldosok leakartak vadászni valami vízi gyíkot. A két bolond pedig a szigony és a hüllő közé álltak a légpárnásukkal. Bátrak, de bolondok…
– Olvastam a könyvet – Hát te nem vagy ragadozó, basszus. Te egy kibaszott hiéna vagy. – Beszélek majd velük.
Erre hamarosan sor is került, de nem valami nyugodt körülmények között…
