A légpárnás kisuhant a kutatóközpont garázsából, végigsuhant a szavannán és elindult az őserdő felé. Koronás felszegte a fejét, hogy érezze a szelet ami felborzolta a tollkoronáját. John a sapiosaurus felé fordult. Gondterhelt vonásai mosolyba rendeződtek.
– Jó mi?
Koronás felé fordult, majd bólintott. Erre John előrébb tolta a gázkart, mire a terepjáró felgyorsított. Még sebesebben közeledett feléjük az erdő zöld fala.
A sapiosaurus szeretett száguldani, ilyenkor úgy érezte, hogy szabad. Ahogy beértek a fák közé a férfi lassított. Egy ösvényen haladtak, amit valószínűleg egy fortoceratops vagy egy hastotitan taposhatott ki. A légpárnás bekanyarodott, mire pár macskaméretű szőrös emlős szökkent ki az aljnövényzetből, és rohant át a csapáson. Egy tisztáson álltak meg.
Mindketten kiszálltak. John a csomagtartóhoz lépett, majd előkapott egy szerszámos ládát, és Koronás kezébe nyomta. A sapiosaurus tudta, hogy melyik szerszám mire való.
John felnézett a fák tetejére, csupán néhány kisebb pterosaurus repült el. Valahol az avarban egy tenyérnyi csótány mozgott.
– Oké, ahogy a térképen láttad. A tiéd az északi körzet, enyém a nyugati. Ott a hármas kamerát verte le valamelyik jótét lélek gyík.
Koronás bólintott, majd elindult arra fele. A jobb kezében tartotta a GPS-t. A hármas kamera egy sziklacsoport tövében volt, közel egy mesoraptor fészekhez.
Koronás már fél éves volt. Teljesen kifejlett példány. Már tudott olvasni. Jól tudott rajzolni és ismerte az emberek nyelvét.
Egy páfránycsoportból hirtelen előrepült egy tenyérnyi pillangó, és balra repült. Koronás utána fordította a fejét. A szárnyain lévő félhold alakú mintázatból azonnal felismerte a faját.
Cody betanultatta vele az Ekhindán lévő összes faj nevét, és Koronás mindet megjegyezte. Fajának jó volt a memóriája. Elhaladt egy vastagtörzsű fa mellett, aminek a gyökereihez állítottak egy kisebb kamerát. Bement pár nádszerű növény közé, majd egy tisztásra ért ki, ami pontosan egy rostatitan csapás irányába esett.
Felnézett a lombkoronába. Itt volt elrejtve a kettes kamera.
Hevesebben kezdett el verni a szíve.
Codyval az nap előtt este ennek a kamerának a képét figyelték. A tisztáson feltűnt két sapiosaurus. A testüket kék rajzolatok fedték. Az egyiknél lándzsa volt, a társánál pedig egy kés szerűség.
Koronás azonban nem izgatott volt, félt a találkozástól. Nem tudta, hogy mit csináltak volna vele a törzs tagjai.
Körülnézett.
Úgy érezte, hogy valakik figyelik a fák közül.
Tovább folytatta az útját a rostatitan csapáson, majd letért balra egy sokkal nagyobb nyomvonalon. Átsétált egy újabb tisztáson . Az orrát hirtelen egy felhevült hüllő pézsmaszaga csapta meg. A fák között egy óriási négy lábú dinoszaurusz pihent. Hosszú feje volt, hordószerű teste és rövid lábai. Hátán pedig hatalmas tüskék meredeztek.
Az állat felemelte a fejét, majd beleszimatolt a levegőbe. Ráröffent Koronásra, aki jobbnak tartotta, hogy ha odébb áll. Az állat csak azt akarta, hogy hagyják aludni.
Megérkezett a sziklaalakzathoz. Olyan alakja volt mint egy hatalmas teknősnek. A kamera pedig nem volt a tetején. Aznap reggel két fiatal mesoraptor játszott erre, feltévedtek a szikla tetejére, majd lelökték a kamerát.
Koronás körbejárta a helyet, míg végül a sziklától balra talált rá egy kiálló gyökérrész alatt. Felvette a kamerát, és megforgatta a kezébe, majd próbaképpen aktiválta.
A zöld lámpa felkapcsolt, jelezve, hogy működőképes.
Nem volt más választása, mint visszarakni a helyére. Szembefordult a sziklával, behajlította a lábát, és felugrott. Visszahelyezte a készüléket a helyére, majd megnyomta a tetejét. A burkolat egy helyen félrenyílt, és egy antenna jelent meg.
Koronás bólintott, és azon volt, hogy üzenjen Codynek vagy Johnnak, hogy próbálják ki. Mikor a fák közül rikoltásokat és kaffogásokat hallott.
A sapiosaurus orrát ismerős szagok csapták meg. Messoraptorok voltak a közelben és pár… sapiosaurus. Koronás leugrott a sziklához, majd elindult a hang forrása felé. Ügyelt, hogy ne lépjen rá egy ágra sem.
Átment a fák között, majd kikandikált a bokrok mögött.
Amit látott, attól megfagyott az ereibe a vér. Egy újabb tisztás volt. Egy volt felette, aminek az ágai lelógtak. Vöröses barna törzsénél pedig egy messoraptor kuporgott, és próbált védekezni az őt körülvevő sapiosaurosok ellen.
Öten voltak. A testüket ékesítő rajzolat alapján a törzs tagjai. Négyen körbeállták a szerencsétlen lényt, a méretük és a tollaik mérete alapján látszott, hogy fiatal példányok.
Izgatottan ugattak és sziszegtek, miközben a dárdáikkal a messoraptor felé döfködtek. Távolabb tőlük egy náluk nagyobb hím állt, akinek a bal szeme alatt egy C alakú sebhely vöröslött. Feléjük kaffantott.
Koronás nem tudott hinni a szemének. Ezek az ő népe? A bal szélső sapiosaurus a messoraptor felé döfött, mire az felugrott a fatörzsre, és megpróbált felmászni, de az elülső ifjonc odaugrott, megragadta az állat hátán lévő tollakat és a földre dobta.
A Sebhelyes felkaffantott, mire az ifjonc felkaffantott, majd a lába előtt heverő messoraptorra nézett.
Felemelte a lándzsát, hogy lecsapjon. Koronás már nem bírta. Nem ismerte a jelzést, nem tudta, hogy a fajánál ez a kihívás jele.
Előugrott a páfrányok közül, majd átrohant a tisztáson, aztán egy ugrás és a sapiosauruszok előtt termett.
A dinoszauruszok döbbenten nézték a jövevényt, az egyik beleszimatolt a levegőbe, és undorodva felszisszent. A társai követték ezt. Közben a messoraptor a hátánál feltápászkodott, de nem menekült, hanem döbbenten nézte különös megmentőjét.
Koronás belenézett a sapiosauruszok szemébe, de inkább lesütötte a szemét. Csak egy valamit talált bennük. Megvetést és gyülöletet.
Sebhelyes felugatott, majd félrelökve az egyik fiatalt, odalépett Koronáshoz. A sapiosaurus már érezte ezt a szagot. Akkor ott a tisztáson.
A másik teremtmény száját sziszegések és brekegések sorozata hagyta el. Gúnyolódott, majd a többi sapiosaurus felé intett. Azok felugattak.
Sebhelyes megvetően odaugatott valamit Koronásnak, majd sarkon fordult, és elindult az erdő felé a társaival együtt. A sapiosaurus csüggedten leeresztette a fejét.
Hát még most sem fogadták be. Érezte, hogy a messoraptor odalépett hozzá. A nála kisebb lény továbbra is fagyottan meredt a sapiosaurusra.
Koronás megfordult, majd szomorúan felsóhajtott, és elindult a fák közé. A terepjárónál már John várta.
– Na mi újság, nagyfiú?
„A kamera működőképes” mutogatta el Koronás, majd beszállt a terepjáróba. Ahogy visszaindultak, a sapiosaurus úgy érezte, hogy már nem tudja fellelkesíteni a szél.
***
Se Cody, se John nem tudta már az nap felvidítani. Leszállt az est, és Koronás kint ült, és a csillagokat nézte. Próbálta kivenni a Föld napját, de nem látta sehol sem. Úgy képzelte, hogy egy mindennél fényesebb csillag.
A rajzfüzete előtte volt a fűben, de csak pár kósza vonal volt benne.
A sapiosaurus elszakította a tekintettét a csillagoktól, majd az erdőt kezdte el nézni. A Földről származtak, de nem tudta, hogy milyen az a bolygó. Neki csak egy szó volt, egy érdekes adat.
Az Ekhinda volt az otthona, itt született, itt nőtt fel, de mit ért, hogy ha nem lehetett bolygó életének a része?
Egy alak lépett ki a kutatóbázisról. Cody volt az. A nő kibontva viselte a haját. A levegőben friss sampon illata terjengett. Szerette ezt az illatot.
– Koronás valami gond van?
„Csak fáradt vagyok” Koronás abba hagyta a mutogatást, majd a kezébe ceruzát vett.
– Majd gyere be, hogy ha végeztél – mondta a nő, elindult a bázis épülete felé, majd megállt, odament a dinoszauruszhoz, és végigsimította a hátát.
Koronás továbbra is ott ült.
Hirtelen a fák közül előlépett egy alak. Röpképtelen madárra emlékeztető körvonalai alapján a sapiosaurus egyből felismerte a faját. A messoraptor óvatosan a fényszórók körébe lépett, a bal mancsa végén meredező roppant karmok egy nagy darab nyers húst tartott.
Koronás elé rakta.
A sapiosaurus tudta, hogy ő ott volt a tisztáson.
A messoraptor mélyen felvakkantott, majd lehajtotta a fejét, aztán visszaindult a fák közé. Koronás döbbenten nézett utána…
Úgy látszik, hogy csak talált barátokat.
