A terepjáró kiért a fák közül, a következő pillanatban pedig feltárult előttük a zöldellő szavanna. A növényzet az ember derekáig ért, csupán néhol szakította meg egy-egy kisebb facsoport.
Az Ekhinda napja már magasan járt az égen, akadálytalanul ontva sugarait.
Cody megtörölte a homlokát, majd ránézett a terepjárót vezető Johnra. A férfi az utóbbi pár napban gondterhelt volt, mintha csak rossz híreket kapott volna.
– Mi a probléma, professzor?
John a nőre nézett, aztán felsóhajtott.
– Bajok vannak. A környék tele van taurudracokkal meg más ragadozókkal. Északról jöttek le.
Az UAPC vadászterületén évekkel ezelőtt minden nagyobb ragadozót kiirtottak, köztük sok csak ezen a területen honos fajt. Az északon lévő populációikat is ki akarták pusztítani, de szerencsére a bolygóra érkező John és pár biológus tető alá hozott egy egyezményt.
A kontinens középső része teljesen a vállalat vadászterülete volt, míg az északi területek egyfajta rezervátumként szolgáltak.
– Máskor is tévedt már le pár fiatal példány.
Megkerültek egy dombot, ami mögött pár cervosaurus legelt. Kistermetű, növényevők voltak. Kacsára emlékeztető fejük tetején agancsszerű képződmény meredezett. Zöld bőrüket pedig kék-piros csíkok ékesítették.
Az egyik cervosaurus utánuk fordította a fejét, majd felbőgött, mint egy üdvözlésképpen.
– Igen, de egyre nagyobb fortoceratops és hastotitan csordák jönnek északról, ahogy más e felé nem őshonos növényevők. Utánuk a ragadozók jönnek. Taurodracok, eversoriceratopsok és más teremtmények.
Cody ráismert arra a kioktató élre a férfi hangjában, amit a tanítványainak tartogatott. Sokszor hallgatta ezt az Egyesült Egyetem hűs előadótermeiben.
– Valószínűleg odafent egyre kevesebb a táplálék nekik, emiatt elindulnak északnak, ahol még dús legelők lehetnek.
– Csak nem tudjuk, hogy mi van északon.
Megkerültek balról egy facsoportot, majd felmentek egy domboldalon. Ahogy leértek egy újabb következett, aminek a tetején egy félgömb alakú épület volt, aminek a tetején egy hatalmas antenna meredezett.
Amikor odaértek John leállította a motort.
– És Chase valószínűleg tudja, hogy mi lehet ott.
John bólintott, aztán kiszállt a kocsiból.
Cody követte, az erdő felé nézett, majd felsóhajtott. Mintha figyelték volna valakik. Amióta találkozott azzal a sapiosaurus csapattal és mióta Koronás olyan zaklatott volt.
Valószínűleg a sapiosaurus törzs is ezért jött ide, és egyre több lesz.
Az épület földbe süllyesztett ajtaja kinyílt, mögüle pedig egy kék inges, zöld farmeres fickó lépett elő. Hegyes állán vöröses szakáll díszelgett.
– John Wright! Nocsak, mostanában téged is erre esz a fene?
John elmosolyodott, ahogy a fickó kezet rázott vele, majd Codyra nézett.
– Cody, és ahogy látom jót tesz neked az anyaság. Koronás látom szépen fejlődik.
Chase sokszor találkozott már a sapiosaurussal, bár Koronás fiatal korában nem kedvelte, inkább idősebb korában kezdte el megtűrni, sőt valami barátságos viszonyt kialakítani vele.
Harsányan felkacagott, aztán megtörölte az orrát.
– Mi járatban?
Cody elvigyorodott. Chase volt az aki figyelte a bolygó időjárását, a bolygó körül keringő mesterséges holdak és a tengeren lévő mérőbóják segítségével.
– Szükségem lenne a szemeidre, ott fent az égen.
Chase felkacagott erre.
– Jó van, gyertek.
A meteorológiai állomás belseje hasonlított az ökológusok bázisára, csupán itt a padlót papírpoharak és tányérok borították, míg a falak tele voltak időjárási grafikonokkal és térképekkel.
Chase lepattant a komputere elé, majd leütött pár gombot, mire a képernyőn megjelent a bolygó térképe. Az a kontinens ahol voltak, az az egyenlítőn helyezkedett el, míg a másik a bolygó sarkvidékén. Ezt jégsapka borította.
A komputerrel rajzolt óceán szinte pulzált a különböző áramlatoktól, míg a kontinensek felett fehér és szürke felhőfoltok úsztak.
– Történt mostanában valami gyanús?
Chase felsóhajtott, majd lenyomott pár gombot. A központi kontinenstől északra megjelent egy vörös áramlat.
– Ez. Valahogyan megjelent itt ez a meleg áramlat – előhívott egy újabb képet. A vörös vonal, két jég kék vonalat vágott ketté.-Pont úgy mint az El Ninonál a Földön. Ez a meleg áramlat elnyomja ezt a két hideget.
John közelebb hajolt.
– És ezzel tulajdonképpen elzárja az eső útját északról, ahol most aszály van.
A szakállas fickó bólintott, ahogy tovább nézték megbabonázva a képernyőt.
– Előtte arra fele mindennaposak voltak a trópusi viharok, de most egyre szárazabb az időjárás.
Cody is odalépett.
– De a jégminták alapján nem úgy volt, hogy a bolygó időjárása 65 millió éve stabil?
John kiegyenesedett, majd vállba veregette Chase-t.
– Eddig úgy volt. Rusty, nem tud ez a gép szimulációkat csinálni.
Chase bevitt pár utasítást a gépbe.
– Hát persze professzorom.
– Akkor 5 évre előre.
A térképen az áramlatok és a felhők gyorsabban kezdtek el mozogni. Mire kimerevedett, a nagy egyenlítői kontinens felett már csak pár felhőfoszlány volt.
Cody tudta, hogy mit jelent ez. Bozóttüzek, visszavonuló erdők, elsivatagosodás.
– 5 év múlva itt nagy szar lesz.
John bólintott, aztán kinézett az élettől zöldellő szavannára.
– 5 év múlva itt kihalás lesz – válaszolta Cody.
Fél óra múlva visszafele tartottak a kutatóállomás felé. John tövig nyomta a gázt.
– De vajon mi történhetett?
John megvonta a vállát.
– Túl kevés ideje vagyunk a bolygón, ahhoz, hogy mi legyünk ezért a felelősek. Bár lehet, hogy azért mert mi kiirtották a ragadozókat, és a növényevők elszaporodva lerágták az összes növényt.
Cody felsóhajtott.
– Nem lehet, mert azért mi is ritkítjuk rendesen őket. Gondolj az északon lévő példányokra.
A férfi megvonta a vállát.
– Szerintem az a kulcs, hogy ezen a bolygón mesterséges az ökoszisztéma. Lehet, hogy a telepítők valamit az ősidőkben eltoltak, aminek az itt élő állatok most isszák meg a levét.
Elhaladtak újra a facsoport mellett.
- Ugyan már. Akik kitelepítették a legtöbb fajt a bolygóról, majd odébb hozták pár ezer fényévvel, azok szerintem nem tolnak csak el úgy dolgokat a terraformálásban. Talán az Ekhindának is vannak jég nélküli időszakai és jégkorszakai.
Cody megvonta a vállát.
– Szerinted még megállítható?
John a nőre nézett. Cody nem tudott semmit sem kiolvasni a férfi szemeiből.
A fák közül hirtelen horkantás hallatszott, majd ágropogás. A támadó nagyobb volt mint a terepjáró. Hatalmas, sasszerű szőre volt, a gallérjából pedig pihés kék-zöld prototollak álltak ki. A lény a jármű után eredt oszlopszerű lábain. Egy eversoriceratops volt
– Ez is jókor!
John rátaposott a gázra, de a lény így is elég közel került, hogy belekapjon a terepjáró hátsó részébe a csőrével.
A gép lelassult, Cody pedig már gondolatban elbúcsúzott Koronástól.
A lény megállt, és megpróbálta leállítani a terepjárót a puszta súlyával úgy, hogy hátra fele húzta.
Az eversoriceratopsok elég területvédő állatok voltak, és agresszív mindenevők.
John ekkor lenyomta a féket, a lény egy kicsit engedett a szorításán. A férfi ekkor indította be maximum fordulatszámon a motort.
A légpárnás szinte kilőtt, miközben az eversoriceratops inkább elengedte, de még így is a hátára esett. Az állat jó ideig kapálódzott, mire fel tudott állni, a két tudós már messze járt.
John kifújta a levegőt, a feje vörös volt. Cody érezte, hogy a gyomrában megmozdul valami.
– John, szerinted még megállítható? – kérdezte Cody, de hogy elterelje a hányásról a figyelmét.
– Majd ha a Földön újra lesznek zebrák, akkor.
