„A nevem Koronás. Sapiosaurus vagyok”
A kivülálló csak annyit látott volna, hogy a fűben üldögélő sapiosaurusnak vadul jár a tenyere, a vele szembe ülő nő pedig helyesli ezt. A beszélgetés két részvevőjének ez viszont mindennél érthetőbb volt.
– Jó volt – mondta mosolyogva Cody.
Koronás az elmúlt három hónapba sokat nőtt. Már lassan magasabb volt mint egy ember. A fején és az alkarján lévő kék-zöld dísztollak már teljesen kifejlődtek. Már régen nem volt az a nyeszlett kis fióka aki eltört lábbal feküdt egy bölcsőbe.
Már egy nagy, kifejlett sapiosaurus.
Okosodott is. Cody rájött, hogy Koronás okos. Már 800 jelet tudott a jelnyelvből, de ez a szám nőtt. Hamarosan már mondatokat is alkotott. Kialakult képe volt az őt körülvevő világról.
Továbbra is sokat járt az erdőbe, de már óvatosabb volt. Sokat segített Codynak és Johnnak a megfigyeléseikben. Képes volt kezelni a felszereléseket.
„Te ember, én sapiosaurus.”
Cody bólintott, és megveregette a lény vállát.
Koronás a távolba révedt. Tőlük jobbra egy facsoport volt, ahol rostratitanok legelésztek. Karcsú, négylábú növényevő. Hosszú, ostorszerű nyakuk végén, papagájéra emlékeztető fej ült.
– Honnan származol?
„Föld. Egy innen nagyon távoli hely.”
Cody bólintott, és a távolba nézett.
„Nem értek egy valamit”
– Mit?
A sapiosaurus kezei táncoltak, ahogy elmutogattak a mondandóját.
„ Te emlős, én dinoszaurusz. Egy világról származunk, de nekem az Ekhinda az otthonom. A Földön már nem élnek dinoszauruszok.”
Cody a távolba nézett. Az erdő, a fű. A rostratitan csorda. Ez csoda volt a számára. A Földön a szabad területeken a megművelt földek és a hatalmas megapoliszok uralták.
– Az régen volt. 65 millió évvel ezelőtt a bolygónk ütközött egy kisbolygóval. Ez hosszú időkre eltakarta a napot. A növények kihaltak, ahogy a nagyobb növényevők és a velük táplálkozó ragadozók. Csak pár kisebb állat élte túl, de így is százezer évbe telt, hogy visszatérjen az élet.
Koronás nem adta fel.
„Akkor mi hogy kerültünk ide?”
Cody megvonta a vállát.
– Valakik ide hoztak titeket, de egy nyomukat sem találtuk meg. A lényeg, hogy az utolsó bogárig létrehoztak itt egy ökoszisztémát, egy működőképes élővilágot.
Koronás az erdő felé pillantott. A szemeivel keresett valamit. Cody gondolta, hogy a társait. 6 hónappal ezelőtt látott sapiosaurust, és azóta mintha megváltozott volna benne valami.
„Tudom, hogy nem te vagy az anyám, és nem ti vagytok az én népem. Ők a népem, a többi sapiosaurus, de nem fogadnak be. Emberszagom van.”
Cody közelebb húzódott a sapiosaurushoz és a vállára rakta a kezét.
– Attól függetlenül szeretlek téged.
A sapiosaurus Cody felé pillantott.
„ Köszönöm” mondták a lény ujjai.
Vajon mi lesz, hogy ha megtudja, hogy az emberek végeztek a törzsével és az anyjával?
***
A lény kiemelte a krokodilszerű fejét, de azonnal lebukott a szigony elől. Az ágyúnál ülő fickó felkiáltott. Harrigan egy távcsövön keresztül nézte az öblöt. 10-12 hajó zárta el, ezzel csapdába csalták a lényt.
A leviathosaurus csapdába esett.
A lény kígyószerű teste újra felbukkant, a hajók felé kezdett úszni, egy újabb lövés, de a teremtmény újra alámerült.
– Balfaszok – morogta. Tudta a nevüket, bizony kirúgja őket.
Holnap ilyenkor már a Föld felé tartanak majd.
– Ezt nem teheti – kiáltotta a balján álló John Wright. Harrigan ránézett a tojásfejre, majd köpött egyet.
– Az a dög ide úszott, és zabálja a balneosaurus állományt.
Szíve szerint a fegyvere csővét a fickó homlokához tartotta volna, és meghúzta volna a ravaszt. Az utóbbi pár hónapba már legalább három taurudraco tűnt fel az UAPC területén. Mintha a vándorló csordákat követték volna, amikből megsokszorozódtak volna az elmúlt pár hétben.
– Az egyezmény szerint védett. Már csak pár száz példány van.
– Akkor 1-gyel kevesebb lesz.
A vadállat nem mutatkozott.
– Amúgy csak azért hivatott ide, hogy megnézzem ezt a kis műsort?
– Nem – mondta Harrigan, majd elindult a légpárnása felé. A tudós követte. – Az utóbbi pár hétbe egyre több és több növényevő hatol be a területünkre. Ez nem baj. Keyfinder örül. Több pénzünk van, csak egy a gond. Taurudracok, messoraptorok és más egyéb kimondhatatlan nevű dögök járnak a nyomukba. Öt emberemet temettem el a múlt hónapba, valamint ezek a vadállatok 5 milliós kárt okoztak a felszerelésbe. Ez miért lehet?
Wright megvonta a vállát.
– Az utóbbi időkben szárazabb lett északon az éghajlat. Ez csábíthatta őket ide.
A férfi megfordult, majd elindult a saját járgánya felé. Harrigan utána eredt, de a másik futni kezdett.
– Jó most pedig elmondja, hogy riaszthatom el őket. A skulót rájuk pazarlom, valamint Keyfinder kurvára nem akarja, hogy a turistákra – a fickó már azon volt, hogy beüljön a kocsijába, de Harrigan gyorsabb volt. Elállta az útját.
– Tudja mit, szerintem pakoljanak el, és húzzanak el innen. – Wrighton látszott, hogy dühös. - Már háromszor okoztunk tömeges fajkihalást. Nem lenne jó, hogy ha negyedszerre is összehoznánk. Amúgy – John a fejével az öböl felé biccentett. – Szerintem gond van.
Harrigan vetett még egy pillantást a fickóra, ekkor észrevett a szélvédőjén egy képet. Egy dekoratív, barna hajú nő volt rajta, aki átölelt egy fiatal sapiosaurust.
Elraktározta magának az információt, majd az öböl felé pillantott.
A hajókon lévő apró alakok ugráltak és dühösen hadonásztak. Sorba lőtték ki a szigonyaikat.
– Hát meglógott!
A földhöz vágta a távcsővet.
John ekkor indította be a terepjáróját, majd elhúzott nyugat fele. Harrigan utána pillantott. Ekkor felsípolt a rádiója.
– Egy Eversoriceratops hatolt be a területünkre, és támadta meg az egyik egyik corondraco csordát – mondta Sawyer. – Jó lenne ha jönnél.
– Megyek. – Az agyából nem tudta kitörölni a nő és a sapiosaurus képét.
